Híreink
Elmarad a "Jókai Emléktúra" ♦ 2013-03-24 ♦
Kedves Túratársak!

A 2013. március 30-i szombati: "Jókai Emléktúra" E L M A R A D .

üdvözlettel: Zsigmond Dánielné túravezető
Népek Tavasza túrabeszámoló ♦ 2013-03-22 ♦
Népek tavasza túra 2013 március 15.

Nincs rossz idő, csak alkalmatlanul öltözött ember. Ez a turista tapasztalat motoszkált bennem, amikor március 15-én reggel a feleségemmel készülődtünk, hogy részt vegyünk a B.A.Z. Megyei Természetjáró Szövetség által rendezett Népek Tavasza elnevezésű teljesítmény túrán.
A félelem jogos volt, mert az ablakon kitekintve látszott, hogy legalább 20 centis hó esett az éjszaka. Sebaj. Vágjunk bele, mert ugye „nincs rossz idő …stb”
A buszon, bár sokan voltak, mégis elfogott a magányosság érzése, mert ugye a turista megismeri a másik turistát sötétben is, én pedig nem láttam senkit, aki hasonlított volna versenyezni igyekvő emberre.
Azzal nyugtattam magam, hogy ez biztos azért van, mert a verseny már 10 perce elkezdődött.
Mi szándékosan késtünk egy kicsit, mert így közel a hetvenhez, azt terveztük a feleségemmel, hogy előre engedve a fiatalabb korosztályokat, ők fogják majd előttünk a szűz havat letaposni.
Sajnos terveinkbe csalatkozni kellett.
Már a majális parki buszmegállóban várt a megyei elnökség egy aktivistája, aki elmondta, hogy a verseny elmarad, mert a Katasztrófavédelem megtiltotta a megtartását.
Most mi legyen. Mi úgy öltöztünk, hogy nagy hóban is végig tudjunk menni azon 10 km-en amire jelentkeztünk.
Az aktivista hölgy azt is elmondta, hogy saját felelősségünkre elmehetünk, de nincsenek ellenőrző állomások és pontot sem lehet gyűjteni. Szóval a versenyből örömtúra lett.
Ha már itt vagyunk, vágjunk bele.
Az indító lapról kiderült, hogy mi vagyunk az elsők.(Nesze neked szűzhó.)
Amikor körülnéztem rájöttem, hogy nincs is más induló.
A hölgy megnyugtatott, hogy a 30 kilométeresek már 7 órakor elrajtoltak. A bökkenő csak annyi, hogy ők más útvonalon versenyeztek, mint amit nekünk kell bejárni.
Elindultunk.
Mint később kiderült kb. 300 méter után elvétettük a szalagozást, mert ráálltunk egy kitaposott nyomra, ami pontosan a túra fordított irányú bejárását tette lehetővé. Miután versenyen kívül voltunk úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza megkeresni helyes utat, hanem elindulunk fordítva.
Abba sem voltunk biztosak, hogy ilyen mély hóban (25-30cm) lesz-e kedvünk végigmenni.
Sétáltunk, élveztük a jó időt, és gyönyörködtünk a tájban. Nehéz, de nagyon kellemes út volt.
Bő egy órás gyaloglás után megtaláltuk az Ortástetői ellenőrző pont helyét. Itt vált el egymástól a 30 és a 10 kilométeres túra útvonala.
Tekintettel a körülményekre úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk még egy kicsit, és csak azután fordulunk vissza. Innentől nekünk kellett kitaposni az utat, mert előttünk még nem járt senki.
Amikor felértünk az Égéstetőre már tudtuk, hogy ezen a túrán a nagyon nehéz járhatósága ellenére végig fogunk menni.
Örömmel láttuk, hogy egy futó (ő valószínűleg a 10+30km-es versenytávot akarta teljesíteni) jön velünk szembe.
Azért örültünk, mert ezután már nem kellett annyira figyelni az útvonalat, elég volt a kitaposott nyomot követni.
A hegytetőn egy kicsit szeles volt az idő, a hó is mélyebb volt (40-45cm), mégis jó kedvvel és jó ütemben haladtunk tovább. Bár kezdtünk fáradni, fel sem vetődött az a gondolat, hogy nem tudjuk teljesíteni a távot.
A z útnak kb. a felénél újabb öröm ért minket, mert szembe jött velünk a DTSK két hölgy tagja, akik elmondták, hogy nem sokkal utánunk indultak, csak ők a jó irányban jöttek. Kérdésünkre, hogy mennyi van még hátra az útból, megnyugtattak, hogy kb. három kilométer.
Sajnos tévedtek. Az útvonal nehezebben járható fele volt még előttünk Fel kellett kapaszkodnunk az Ostoros-hegyre, ami a mi irányunkból sokkal meredekebb volt, mint a másik oldalról. A Nagy Bakos-hegy alatti elágazás környékén olyan dagonyák voltak, hogy a feleségem lábáról kis híján lehúzta a hótaposót, de nekem is befolyt a víz a csizmaszáron. Szóval küzdöttünk a hóval, a sárral, a latyakkal rendesen.
Na de ennek is vége lett egyszer. Újra beértünk az erdőbe, és egy bő km megtétele után célba is értünk
Az órára pillantva külön öröm volt, hogy a szintidőn belül teljesítettük a távot.
A buszmegállóban várakozva újból szembe jöttek velünk az ismerőseink. Nekik is sikerült, amitől nagyon lelkesek voltak.
Visszagondolva az egész útra, azt kell mondanom, hogy ilyen csodálatosan szépnek még soha nem láttuk a téli erdőt, és a nehézségek ellenére, túrán ilyen jól még nem éreztük magunkat.
Mindenki sajnálhatja, aki nem indult el ezen a versenyen, mert nem hitt a turisták hitvallásában, hogy rossz idő nincs, csak alkalmatlanul öltözött ember.

Miskolc, 2013.03.15.

Sasvári Gyula és Gyuláné,
a DTSK túrázói.

< | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | >

Főoldal ... Hírek ... Ajánló ... Kép Galéria ... Elérhetőségeink ... Információ